A policisztás ovárium szindróma a leggyakoribb hormonális rendellenesség a szülőképes korú nők körében. Ha te magad is küzdesz szabálytalan menstruációs ciklusokkal, pattanásokkal, szőrnövekedéssel és a PCOS egyéb tüneteivel, ebben a cikkben összegyűjtöttünk Önnek minden információt a szindrómáról.

További információk PCOS-ben szenvedő nők számára

• A PCOS-ben szenvedő nők számára ajánlott a hormonális egyensúlyt támogató étrend-kiegészítők szedése.

A Catafertyl NŐKNEK támogatást nyújthat

• Az egészséges életmód és bizonyos esetekben a fogyás is fontos a PCOS kezelésében.

További információ a PCOS-ben szenvedő nők táplálkozásáról

• A PCOS-ben szenvedő, túlsúlyos nőknél megnőhet a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának a kockázata.

További információ a PCOS és a cukorbetegség közötti kapcsolatról

A policisztás ovárium szindróma (PCOS) gyakori hormonális rendellenesség, amely a reproduktív korú nők 5-20%-át érinti.

A szakma sokáig nem volt egységes a meghatározást illetően, de ma már a legtöbb szakértő az ún. rotterdami kritériumokat használja. Ezek szerint a PCOS diagnózisa akkor állítható fel, ha egy nő a három klinikai kritérium közül kettőnek megfelel:

• i. Klinikai és/vagy biokémiai hiperandrogenizmus: a férfi nemi hormonok túlzottan magas szintje a nőkben, ami kellemetlen és nem kívánt változásokat okozhat a szervezetben.

• ii. Ovulációs zavarok: anovuláció (peteérés hiánya) vagy oligoovuláció (rendszertelen, évente csak néhány alkalommal történő peteérés), ami női meddőséghez vezethet.¹

• iii. Policisztás petefészek ultrahangos képe: a petefészek kéreg alatt számos apró ciszta² látható, amelyek olyan petesejtek, tüszők, amik nem tudnak megérni. Ehelyett nagy mennyiségű androgén hormont termelnek, amelyek a vérbe választódnak.

A rotterdami kritériumok szerint a szindróma négy különböző fenotípusa határozható meg:

• A típus: hiperandrogenizmus, krónikus anovuláció és policisztás petefészek;
• B típus: hiperandrogenizmus és krónikus anovuláció;
• C típus: hiperandrogenizmus és policisztás petefészek;
• D típus: krónikus anovuláció és policisztás petefészek.

Az A és a B típust egyaránt nevezhetjük "metabolikus fenotípusnak", amellyel a PCOS-ben szenvedő nők 80%-a rendelkezik. Legtöbbször túlsúlyos, súlyos tünetekkel és pszichés problémákkal küzdő nőkről van szó, akiknél a szindróma teljesen ki tud alakulni.

A C és D típusok egészséges testsúlyú nőknél fordulnak elő, ezért "sovány típusú PCOS-nek" is nevezhetjük. A nőknek enyhe külső tünetei vannak, de menstruációs cikluszavarok és ennek következtében fogamzási problémák, valamint anyagcserezavarok és inzulinrezisztencia jelentkezhetnek náluk.³

A PCOS fenotípustól függően bizonyos tünetek feltűnőbbek vagy kifejezettebbek lehetnek.

• Túlsúly vagy elhízás - a nők étvágya megnövekedhet, vagy kevésbé tudják kontrollálni azt, éhségrohamok és rendszeres édesség utáni sóvárgás jelentkezhet.
• Inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának magas kockázata (erről bővebben itt olvashat).
• Menstruációs ciklus zavarai és hormonális egyensúlyhiány - a rendszertelen menstruáció és peteérés vagy akár ezek hiánya meddőséghez vezethet.

• PMS-szerű tünetek - puffadás, hányinger, fájó mellek, hangulatingadozás, hasi és/vagy derékfájás és fejfájás.

• Hajhullás - a nőknél csomós hajhullás jelentkezhet, ami androgén alopeciához4 vagyis férfias típusu hajhulláshoz és kopaszodáshoz vezethet.

• Hiperandrogenizmus - a férfi nemi hormonok (főként a tesztoszteron) megnövekedett szintje a testen kifejezett változásokhoz vezet, az erős szőrnövekedéstől kezdve azokon a területeken, ahol a nőknek többnyire nincs szőrük (áll, orr alatt, mellbimbók körül), a pattanásokig és a zsíros bőrig.

• Mentális problémák - hangulatingadozás, szorongásos rohamok, szorongás, depresszió, alacsony önértékelés, étkezési zavarok.

• Alvászavarok - alvás közben rövid légzés nélküli időszakok előfordulhatnak, és a rosszabb vérkeringés miatt a nők krónikusan fáradtak, rosszabb a koncentrációs képességük, és nehezebben végeznek mások által egyszerűnek vélt feladatokat.

• Inzulinrezisztencia - az egészséges testsúly ellenére a nők glükóztoleranciája károsodhat, megnő a 2-es típusú cukorbetegség és a zsírmáj kialakulásának kockázata.

• Menstruációs ciklus zavarai és hormonális egyensúlyhiány - a szabálytalan menstruáció és peteérés vagy akár ezek hiánya meddőséghez vezethet.

• Mentális problémák - hangulatingadozás, szorongásos rohamok, szorongás és depresszió.
  Fejfájás és/vagy migrén.

• Hajhullás - hajhullás, amely nem olyan kifejezett, mint az A és B típusnál.

A policisztás ovárium szindróma kialakulásának pontos oka még nem teljesen ismert. A szakértők feltételezik, hogy több belső és külső tényező kombinációja játszhat szerepet, többek között:

• Hiperandrogenizmus;
• Inzulinrezisztencia;
• Genetika;
• Környezeti tényezők - étrend és életmód;
• Fizikai és érzelmi stressz;
• Krónikus gyulladás;
• Oxidatív stressz⁵;
• Elhízás.

Mint említettük, a PCOS diagnózisához a három rotterdami kritérium közül kettőnek fenn kell állnia: hiperandrogenizmus, ovulációs zavarok vagy policisztás petefészek.

Az orvos vagy nőgyógyász az egyes kritériumokat más-más módon vizsgálja:

1. Hiperandrogenizmus: laboratóriumi hormonvizsgálatot végeznek, ahol többek között ellenőrzik a luteinizáló hormon (LH), a tesztoszteron, a vércukor és a koleszterin szintjét.
2. Ovulációs zavarok: a nő átbeszéli a szakemberrel a menstruációs ciklusának történetét és jellemzőit. Fontos megemlíteni az esetleges szabálytalan menstruációt, a kimaradt menstruációt vagy a rendkívül erős vérzést.
3. Policisztás petefészkek: a nőgyógyász ultrahangvizsgálattal állapítja meg.

A PCOS-szel való együttélés néhány életmódbeli változtatással és gyógyszeres kezeléssel teljesen normális lehet. A megküzdési módszereket egyénre szabottan kell meghatározni, így előfordulhat, hogy a felsorolt módszerek közül nem mindegyik alkalmas Önnek.

Ezek közé tartozik elsősorban az étrend megváltoztatása, a fokozott fizikai aktivitás és a rendszeres alvás.

Erről részletesen olvashat cikkünkben.

Megfontolhatja az alternatív kezelési módszereket is, amelyek közé tartoznak:

• Hagyományos kínai orvoslás;
• Immunterápia;
• Pszichoterápia;
• Jóga;
• Tai chi;
• Oxigénterápia;
• Akupunktúra.

Az említett módszerek javíthatnak a PCOS tünetein, de megbízható klinikai tanulmányok nem támasztják alá hatékonyságukat.

A gyógyszeres kezelés orvosi kompetencia, mely elsősorban az androgéntúlsúlyt, a szabálytalan ovulációt és az inzulinrezisztenciát célozza. Erre akkor van szükség, ha orvos úgy ítéli meg, hogy az étrend megváltoztatása és a rendszeres testmozgás nem elegendő.

Források:

1. R. Azziz, “Polycystic Ovary Syndrome,” Obstetrics & Gynecology, vol. 132, no. 2, pp. 321–336, Aug. 2018, doi: 10.1097/AOG.0000000000002698.
2. A. Radojčić Badovinac and N. Smiljan Severinski, “Polycystic Ovary Syndrome Phenotypes and Infertility Treatment,” in Polycystic Ovary Syndrome - Functional Investigation and Clinical Application, Z. Wang, Ed. IntechOpen, 2022. doi: 10.5772/intechopen.101994.
3. S. Livadas and E. Diamanti-Kandarakis, “Polycystic Ovary Syndrome: Definitions, Phenotypes and Diagnostic Approach,” in Frontiers of Hormone Research, vol. 40, D. Macut, M. Pfeifer, B. O. Yildiz, and E. Diamanti-Kandarakis, Eds. S. Karger AG, 2013, pp. 1–21. doi: 10.1159/000341673.
4. H. M. Sadeghi et al., “Polycystic Ovary Syndrome: A Comprehensive Review of Pathogenesis, Management, and Drug Repurposing,” IJMS, vol. 23, no. 2, p. 583, Jan. 2022, doi: 10.3390/ijms23020583.
5. U. A. Ndefo, A. Eaton, and M. R. Green, “Polycystic ovary syndrome: a review of treatment options with a focus on pharmacological approaches,” P T, vol. 38, no. 6, pp. 336–355, Jun. 2013.